Egy kürtőskalácsos bódéban dolgoztam. Vasárnap este egy reggel óta tartó váltás végén, már szedelőszködtünk lassan. Volt még fél óra zárásig. Pörögtünk egész nap, úgyhogy kellően fáradtak voltunk. Odajön egy csajszika a házikónkhoz. Kinyitom az ablakot:
- Jó estét / Bună seara!
- Ciao (ebből leesett, hogy román, ráadásul rendkívül irritáló vihogós hangú)
- Ce pot să vă servesc?
- Ce aveți din micuuuț? ( egyre irritálób...)
- Numai simplu.
- DaaaAaAa? (Mindjárt pattan el az agyam, ráadásul mérhetetlenül kell tűrtőztetnem magam, hogy ne válaszoljam azt, hogy "neeem csak viccelek bazdmeg")
- Da.
- Naaaa, biiiine atunci. Mulţuu... hIHiHi
...és elsétált.
Ez már parádésan nevetséges és tenyérbemászó vihogás volt de elment... huh... Hálistennek.
Mire a hátamnál csattan az ajtó, amin belépett a szivarszünetből visszaérkező kollégám... A Rettenthetetlen Ilonkanéni:
- nAbiNyeeÁtuncsö... mÚLcúú... NyáhNyáhNyáh...(kihajol az ablakon) AZ ANYÁD PICSÁJA!

Rend és fegyelem! A béke helyreállt...